„Idén is kitarthatnak a 2025-ben látott folyamatok, nem érzékelek olyan világpiaci változást, ami érdemben dinamizálná a magyarországi munkaerőpiacot” – kezdte előadását a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) országos elnökhelyettese a Magyar Közgazdasági Társaság évindító kerekasztal-beszélgetésén.
Gazsi Attila arra számít, hogy idén tovább enyhülhet a korábban látott munkaerőpiaci feszesség. A szakértő úgy látja, hogy a koronavírus-járvány előtti évekre (2017-2019) és az azt követő egy-két évre (2021-2022) tehető a magyar munkaerőpiac fénypontja, amikor általános munkaerőhiány tombolt, és a munkát keresők nagyon jó alkupozícióba kerülhettek.
A munkaerőpiaci feszesség oldódását a KSH adatai is visszaigazolják: 2022 második negyedévében még 3 százalék volt a betöltetlen álláshelyek aránya, ami 2025 harmadik negyedévének végére 2 százalékra süllyedt. Vagyis kevesebb új álláshelyet hirdetnek a vállalatok.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) felmérése szintén ebbe az irányba mutat. A tartósan betöltetlen álláshellyel rendelkező vállalkozások aránya 16 százalék közelébe csökkent, miközben 2018-ban még 42 százalék fölött, 2022 elején pedig 34 százalék fölött állt a mutató.
Fotó: DepositPhotos.com
„Ez alapvetően nem egy jó tendencia. Ahol viszont vannak betöltetlen pozíciók, ott a bérkérdés a negyedik helyre szorult vissza. Az üres álláshelyek leginkább a megfelelő mennyiségű és megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerő hiányára vezethetők vissza” – mondta Molnár Endre Mihály, a GVI szakmai igazgatója.
Az átlagos álláskeresési idő növekedése is arra utal, hogy a három éve stagnáló gazdasági környezetben a cégek nem kapkodnak az új munkavállalók iránt. „Nemrég még átlagosan 6-9 hónap alatt lehetett új munkahelyet találni Magyarországon. Ez ma már meghaladja az egy évet, miközben az álláskeresési járadék mindössze 90 napra szól” – erről Mészáros Melinda, a LIGA Szakszervezetek elnöke beszélt.
Kincstári optimizmus, repülőrajt nélkül
Összességében a magyarországi vállalatok inkább optimisták a jövőbeli toborzási kedvüket illetően. A GVI 2026 őszére vonatkozóan azt mérte, hogy 23 százalékpontos többségben vannak azok a cégek, amelyek növelnék a létszámukat, szemben azokkal a társaságokkal, amelyek csökkentenék azt. A mutató egyébként romlott a fél évvel korábbi, 29 százalékpontos értékhez képest.
Apró szépséghiba vagy inkább a vállalkozói optimizmus sajátja, hogy a jövőbeli tervek mindig jóval ambiciózusabbak, mint amit az aktuális helyzet sugall. Az elmúlt húsz évben még a globális pénzügyi válság hatására kialakuló legpesszimistább vállalati környezetben is (amikor 20 százalékkal több cég épített le, mint amennyi bővített) 5 százalékponttal többen válaszolták azt, hogy a következő évben már létszámnövelésben gondolkodnak.
Persze egy olyan bizonytalan gazdasági környezetben, mint ami napjaink Magyarországára is jellemző, meglehetősen nehéz előre tervezni. „Általánosságban 3 hónapra lát előre egy kkv, 1 éves távon már inkább csak vágyálmokról beszélhetünk” – fűzte hozzá Gazsi Attila.
A VOSZ országos elnökhelyettese szerint most egy hűtött állapotban lévő munkaerőpiacot láthatunk Magyarországon. Bár a legfontosabb mutatók kedvezően alakulnak, (a foglalkoztatottak száma meghaladja a 4 millió 700 ezret, miközben a munkanélküliségi ráta 4,3-4,4 százalék körül stagnál), további érdemi javulásra nem számíthatunk. Leginkább a demográfiai folyamatok miatt.
„A 15-74 éves korosztályban az aktív munkavállalók száma évről-évre 35-40 ezer fővel csökken. Szűkül a munkaerőtartalék, ezért felértékelődhet a vállalkozások közötti munkaerőáramlás és az átképzések szerepe” – mondta Mészáros Melinda a LIGA részéről.
Ki fog dolgozni a kínai akkumulátorgyárakban?
Apropó, munkaerőtartalék! Az egyik legizgalmasabb kérdés most a magyar gazdaságban, hogy a lassan elinduló, jellemzően kínai jármű- és akkumulátorgyárak munkaerőigényét hogyan lehet majd belső erőforrásokból kielégíteni.
A sorozatgyártás elindítását 2027 második felére tevő, kínai székhelyű, Debrecenbe települő akkumulátorcég, az Eve Energy ezzel kapcsolatban a héten úgy fogalmazott, hogy „a jelenlegi 165 dolgozó 90 százaléka magyar munkavállaló, de a tervezett ezres létszám döntő többsége is magyar munkavállaló lesz.”
A magyar munkaerőtartalék helyzetével kapcsolatban más nagy kínai beruházókat, így a BYD-t, a CATL-t és a Sunwodát is megkerestük, amint választ kapunk, az ő terveikről is beszámolunk majd.
Gazsi Attila szerint még 2026-ban sem lesz probléma a Magyarországra települő nagy gyárak munkaerőigényének kiszolgálásával. De ha az elmúlt 3-4 évben elmaradó beruházások megvalósultak volna, akkor a VOSZ országos elnökhelyettese szerint már nem tudnánk a felmerülő igényeket belső erőforrásból biztosítani. „Úgy vélem, hogy 2027-től kell ismét a külföldiek felé fordulni”.
A külföldi vendégmunkások érkezését a kormány szigorúan szabályozza egy kvótarendszer alapján, amelynek értelmében csak minősített munkaerő-kölcsönzők hozhatnak be harmadik országbeli (vagyis az Európai Unión és az Európai Gazdasági Térség tagállamain kívülről érkező) munkavállalókat. A Nemzetgazdasági Minisztérium 2025-höz hasonlóan idén is 35 ezerben határozta meg a maximális létszámukat. Erről bővebben ebben a cikkben írtunk:
„A törvény azokat a féllegálisan működő közvetítő cégeket nem tudja megfogni, amelyek relokációs szolgáltatást vagy tanácsadást végeznek. Az ilyen módon Magyarországra érkező munkavállalóknál fordulhat elő, hogy heti 6 napot dolgoznak 16 órában, méltatlan körülmények között” – utalt a rendszerben meglévő kiskapukra Gazsi Attila.
Már most is jól látszik, hogy a külföldi nagyberuházások óriási munkaerőigényt jelenthetnek a következő időszakban. Nagyon sok FDI összpontosul Északkelet-Magyarországon. Nem véletlen, hogy a GVI felmérése szerint Heves vármegyében a legmagasabb, 31,3 százalék a nettó létszámbővítést tervező cégek aránya, Budapesttel holtversenyben. De Hajdú-Bihar vármegyében (az épülő debreceni ipai központ hatására) is az átlagnál magasabb szinten, 23,9 százalékon áll a mutató.
Megmozdult a magyar munkavállaló
Mészáros Melinda szerint a Kelet-Magyarországra és a Dél-Alföldre érkező nagy gyárak jelenleg leginkább más, hasonló iparágban működő foglalkoztatóktól történő átcsoportosítással tudják megoldani a felmerülő munkaerőigényüket. A legfőbb vonzerőt az általuk kínált magasabb bérek és juttatási csomagok jelentik. A nagy gyárak elszívó hatása kétségtelen, a LIGA már lát is egyfajta átrendeződést a hagyományosan nem túl mobilis magyar munkavállalói attitűdben.
Fotó: DepositPhotos.com
Gazsi Attila szerint ez leginkább a napi szintű ingázások egyre növekvő számában nyilvánul meg. A munkavállalók extrém esetben akár 100 kilométert is hajlandóak utazni, azonban a napi 4 óra utazás és 8 óra munka jelentősen rontja az életminőségüket.
Az átköltözés pedig sokszor azért nem opció, mert „Debrecenben például kriminális a lakhatási környezet, nagyon elszálltak az ingatlanárak. Munkásszállásból sincs elég. Bár ezek a konténerlakások jól felszereltek, mégis 4-5 fő lakik egy ilyen, hosszabb távon élhetetlen környezetben”.
Hívják, de nem jön haza a fiatal
A VOSZ országos elnökhelyettesének azzal kapcsolatban is sommás véleménye volt, hogy nagyobb létszámban térhetnek-e majd haza a külföldön dolgozó magyarok április 12-e, az országgyűlési választások után, egy új kormány felállása esetén. Ez egy olyan téma, amit szinte minden választási kampányban kiemelten kezel az ellenzéki kihívó (a Tisza Párt gazdasági tervei között is nagy hangsúllyal szerepel), de a kormányon lévő Fidesz-KDNP is elindította 2023-ban a „Gyere haza, fiatal” programját, az aktív munkavállalók hazacsábítása céljából.
Gazsi Attila szerint nem várható jelentős változás a külföldön dolgozó magyarok hazatérését illetően. Ennek leginkább a Nyugat-Európával szembeni 2,5-szeres bérkülönbség az oka. „Azt látjuk, hogy a nyugdíjas évek felé közelítve már sokan térnek haza. Vagyis a külföldön dolgozó magyarok elsősorban a kereseti lehetőségek miatt távoznak, és akkor jönnek vissza, ha a megélhetésüket semmi sem akadályozza.”
A VOSZ és az Egyensúly Intézet kutatása szerint változtatásra lenne szükség, mert a jelenlegi rendszerben a 3-400 ezer, külföldön dolgozó magyar legfeljebb tíz százalékát lehet eredményesen megszólítani. Közülük is csak néhány százalék, 2-3 ezer ember hazacsábítása tűnik reálisnak.
„Bele sem merek gondolni, mi lesz jövőre”
A kerekasztal-beszélgetés minimálbér-emeléssel kapcsolatos részénél élesen kiütközött a munkavállalók és a munkáltatók érdekei közötti különbség.
Mészáros Melinda a LIGA Szakszervezet részéről azt mondta, hogy a januártól 11 százalékkal emelkedő minimálbér és a 7 százalékkal növekvő garantált bérminimum kapcsán egyelőre nem kaptak olyan visszajelzést a cégek részéről, hogy az kigazdálkodhatatlan lenne a számukra.
„A versenyszféra minimálbéreket követő, átlagos bérfejlesztésének mértéke 5-7 százalék közötti szintre csökkenhet. De a teljes csomagot nézve, az alapbér mellett az egyéb juttatásokat is figyelembe véve az átlagos keresetnövekedés idén 10 százalék vagy a fölötti lehet”.
Gazsi Attila viszont már a tavalyi kötelező béremelést is erőn felülinek tartotta, a három éve stagnáló gazdaságot figyelembe véve. Az ideit pedig még inkább annak tartja. „Bele sem merek gondolni, hogy ha a 2026-os növekedés nem lesz 2,5 százalék, akkor a jövő évi minimálbér-emelési terveket a vállalatok hogyan fogják tudni betartani” – fejezte ki aggodalmát.
