9p

Mit remélt Magyarország az EU-tagságtól és mi lett mindebből 20 év alatt?
Devizahitelezés, euróbevezetés, uniós pénzek, kilátások - online Klasszis Klubtalálkozó élőben Medgyessy Péterrel!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is Magyarország korábbi miniszterelnökétől!

2024. április 22. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Az Európai Központi Bank (EKB) csütörtökön ülésező Kormányzótanácsa és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jövő kedden, január 30-án összejövő Monetáris Tanács ugyanazzal a dilemmával néz szembe: milyen ütemben és mértékben csökkentendő az inflációs hullám miatt felvitt kamatszint? Annak ellenére, hogy nagyok a különbségek a frankfurti és a budapesti helyzet között.

Az infláció, amely 2021 közepétől hosszú évek után hirtelen első számú gazdasági bajjá lépett elő a fejlett világban, tavaly év végére egészen szépen alakult. Magyar szemmel nézve lényegében megszűnt a gond: az Európai Unióban a decemberi harmonizált fogyasztóiár-index 3,4 százalék az előző év decemberéhez képest. Ez persze még mindig magasabb, mint volt 2020-ban és az azt megelőző években, és meghaladja az EKB-nak az euróövezetre vonatkozó éves 2 százalékos célértékét.

A harmonizált fogyasztóiár-index az EU-ban (kék) és az euróövezetben 2020-2023 között

Forrás: Eurostat

Létrehozása óta igen stabilnak számít az euró, nem érdemes hát magyar mércével mérni az ügyet, így valóban rendkívüli az, ami az árakkal történt 2021-2022-ben. Az árszint növekedése Európában, csakúgy, mint az Egyesült Államokban és máshol is, alapvetően úgynevezett kínálati sokk, nem pedig a kereslet megugrása nyomán következett be. Pontosabban a világjárvány alatt az áruk és szolgáltatások iránti kereslet leesett átmenetileg, majd amikor normalizálódtak volna a viszonyok, hiány lépett fel egy sor nyersanyagban, termékben és kritikus szolgáltatásban. Időbe került a megszakadt termelési láncolatok újraszerveződése is. Így együttvéve tényleg komoly áremelkedés zúdult a gazdaságokra: az európai inflációs görbe csúcspontja meghaladta a tíz százalékot, nagy országonkénti szóródás mellett. A drágulási folyamatra rá is erősített a 2022. februári orosz invázió.

Ám a gazdaság alkalmazkodott, a monetáris politika is aktivizálta magát. Így akár azt is mondhatnánk, hogy a rendkívüli időszaknak vége: amilyen hirtelen felszaladt az európai árszint, csaknem ugyanúgy le is ment mostanra. 

Az európai inflációs folyamatokról havonta beszámol a szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó laptársunk Privátbankár Európai Inflációs Körképe.

Akkor viszont miért tartják mégis magasan a kamatokat a központi bankok? Az utóbbi időkben végrehajtott emelés révén rendkívüli magasságba jutottak a kamatok, még az euróövezeten belül is. Ott az elemzés írásakor 4,00 százalék a betétekre, 4,75 százalék a hitelekre vonatkozó jegybanki mérték, 4,50 százalék a hivatalos refinanszírozó kamat. Egy éve még csak 2,50 és 3,25 százalék volt az EKB kamattartománya, sőt 2020 elején a 0,00 és 0,75 százalék közötti sáv volt érvényben. 

Négy és fél százalékos irányadó kamat? A magyar viszonyok felől nézve megint csak el lehetne mondani, hogy ebben nincs semmi különös. Az euróövezetben viszont nagyon is nagynak számít, figyelembe véve a korábbiakat.

Ránézésre is látható, hogy a közös európai valutát használó húsz ország 2024-ben igencsak nagynak számító jegybanki kamattal lépett. Feltűnő, hogy a korábban már megmutatkozó árszintemelkedés ellenére 2022 őszéig nem volt kamatemelés, és akkor is eleinte csekély mértékű. Majd később jöttek a monetáris szigorítás lépései – holott a drágulási hullám rég elérte a csúcsot. Mégis óvatoskodik az EKB, csakúgy egyébként, mint az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, vagy a brit, a japán és a svéd jegybank. Okkal, nyilván. Az EKB Kormányzótanácsának január 25-i, csütörtöki kamatdöntő ülésén elhangzottak idővel majd nyilvánosságra kerülnek, de megtippelhető, hogy mi ott a vita lényege. Az, ami az előző üléseken is: vajon mekkora az a kamatszint, amely a legkisebb reálgazdasági kár mellett képes szavatolni az árstabilitást (mármint ahogy azt az EKB az úgynevezett inflációs célkövető rendszerében meghatározta)?

Hasonló a magyar jegybank monetáris tanácsában ülők dilemmája, csak éppen sok helyi sajátosság mellett: melyik az a forint kamatszint, amely kellően magas az infláció féken tartásához, de nem túlzottan nagy a gazdasági növekedés felől nézve? Van honnan mérsékelni a magyar jegybanki kamatokat: az MNB jegyzi a térség legmagasabb jegybanki alapkamatát és az ahhoz tartozó kamatfolyosót (betéti, hiteloldali kamatmértéket). 

A dilemma lényege mindkét esetben azonos: milyen ütemben és mértékben csökkentendő az inflációs hullám miatt felvitt kamatszint?

Persze nagyok a különbségek a frankfurti és a budapesti helyzet között. Az EKB döntéshozói politikailag függetlenek, feladatuk és felelősségi körük világos, latolgatásuk során legfeljebb az amerikai jegybank (Fed) döntéseit kell figyelembe venniük. Nem kell taglalni, hogy nálunk más a politikai helyzet, más a jegybank súlya, mozgástere. A forint a kisebb valuták közé sorolható; nálunk sok múlik azon, hogy a Fed, az EKB mit dönt, sőt a magyar jegybanknak az irányadó kamatok megállapításakor figyelni kell a térség egyéb nemzeti fizetőeszközeihez rendelt jegybanki kamatszintet is. A magyar országkockázat mértéke annyira közel van a befektetőknek már nem ajánlott („bóvli”) szinthez, hogy az MNB-nek különösen óvatosnak kell lennie a lazításban, még akkor is, ha mindenfajta politikai nyomás, üzleti elvárás nehezedik rá a mai inflációs ütemet jóval felülmúló jegybanki kamat leszállítását illetően. 

A jegybankárok azonban mindenhol óvatosak, holott a fogyasztóiár-indexek szépen leereszkedtek a tavaly év eleji szinthez képest. Honnan ez az óvatosság? 

Az egyik ok a korábbi késedelmesség. Azt nem kényelmesség okozta, hanem az a bevett elméleti megfontolás, hogy kínálati sokk esetén a pénz árának megnövelése nem segít az alapgond megoldásában. A legjobb eszerint kivárni a gazdaság alkalmazkodását, és addig a központi banknak „át kell nézni” az átmeneti inflációs hullámon. Csakhogy az emberek az energia- és élelmiszerárak nagy megemelkedését nagyon is pénzromlásként élték meg, hiszen napi cikkeket érintett a drágulás. Következésképpen megnőttek az inflációs várakozások, a bérkövetelések. A kormányok pedig jövedelmi támogatásokkal valóban több pénzt juttattak cégeknek, háztartásoknak, azaz egyáltalán nem maradt változatlan a keresleti oldal. A tényleges helyzet tehát másként alakult, mint amilyen gondolati modellt követtek a nagy jegybankok 2021 során. Erre jött, megkésve, a korrekció. 

Továbbá, hogyan lehet biztosra venni, hogy ezek az egyszeri sokkok elmúltak, és most már minden normalizálódik?! A 2022-es háború sem zárult le, és íme egy újabb véres konfliktus robbant ki a Közel-Keleten. A következmények beláthatatlanok, de az újabb fejlemények már most zavart okoznak a tengeri közlekedésben: emelkednek a szállítási tarifák, biztosítási díjak, átmeneti leállásra kényszerülnek gyárak (mint minálunk is). A mezőgazdasági termékeket megdrágító aszály is olyan kockázat, amelyhez hasonló ismét bekövetkezhet.

Megtippelhető, hogy mi lesz a frankfurti vita lényege. Fotó: Depositphotos
Megtippelhető, hogy mi lesz a frankfurti vita lényege. Fotó: Depositphotos

Röviden tehát: az egyszeri kínálati oldali sokk feltételezése nem ment át a valóság próbáján. És még valami: a jegybankárok különösen tartanak attól, hogy az inflációs veszély elmúlásának túl korai, alaptalanul magabiztos bemondását követően mégis újból kamatot kell emelniük. Ez a reputációjukat rontja, és rendszerint a normál viszonyokhoz képest nagyobb méretű emelést tesz szükségessé. Innen ered tehát az, hogy a davosi találkozón és más fórumokon a nagy központi bankok vezetői hűtötték a mielőbbi kamatcsökkenti várakozásokat. 

Ez van ott. Nálunk még kacifántosabb a helyzet. A kormányfő és lelkes gazdasági minisztere bejelentette a magyar infláció kimúlását. Annak legfőbb bizonyítékaként a 2023. decemberi fogyasztóiár-indexet hozták fel, amely (2022 decemberéhez mérve) ma már nem a legmagasabb Európában. Az adat mérése körüli módszertani ügyekről már sok szó esett; legfőképpen az állami energiatarifák sajátos statisztikai számbavétele miatt a magyar árindexek értelmezése nem egyszerű – 2023 novemberétől decemberre úgy mutatott ki árszintcsökkenést a Központi Statisztikai Hivatal, hogy a hatósági energiatarifák hosszabb idő óta változatlanok. 

De bárhogy vesszük, a magyar pénzromlás nem állt meg. Míg tavaly az élelmiszerek és az energia árának emelkedése hajtotta az inflációt, az idén talán ez a két termékcsoport nem lesz kritikus, viszont a szolgáltatások körében erőteljes a drágulás: a pénzintézetek, a távközlési cégek és egyéb szolgáltatók a megelőző évi fogyasztóiár-indexre hivatkozva emelik a díjakat. További áremelkedési ok a bérköltség növekedése: a minimálbér-emelést a kormány előbbre hozta decemberre, így a 15 (illetve a szakmunkák körében 10) százalékos hivatalos béremelés már megjelent a cégek költségeiben, de még jelenleg is zajlanak a bértárgyalások. 

A kormányzat felől jövő roppant optimista gazdasági növekedési számok érkeznek: 4 százalékos, akár azt meghaladó dinamika. Az akár arra is sarkallhatná a nagyobb munkáltatókat, hogy a termelésbővüléshez szükséges munkaerő megtartása érdekében ne legyenek túlságosan visszafogottak a béremelésben – ha az üzleti körök hisznek a politikai ígéreteknek. Arra azonban nincs ok. Nem is kell messzebb visszamenni, mint tavalyig: a költségvetési törvény megalapozásául szolgáló makrogazdasági számok egyike sem alakult a tervek szerint. Most is több mint valószínű, hogy legkésőbb a tavaszi választást követően megszorító intézkedéseket hoz a kormány. Azok pedig a természetüknél fogva emelik az üzleti, háztartási terheket, és árszintnövelő hatásúak. 

Ha pedig a forint árfolyama is kimozdul az utóbbi idők viszonylagos stabilitásából a gyengülés irányába, ezen a csatornán is érik inflációs hatások a roppant importfüggő magyar gazdaságot. Jól teszi tehát az MNB, ha óvatosan, apró lépésekkel tapogatja ki a szűk ösvényt.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!