Weiss Manfréd 1857 áprilisában született a fejlődése elején álló Pesten. Nagyapja falusi pipakészítő kisiparos volt, aki vélhetően Csehországból érkezett a Magyar Királyságba. Az apa, Weiss B. Adolf 1807-ben született és hatgyerekes családot nevelt fel. A família legkisebb tagjaként jött világra Manfréd.
Az ifjú a kereskedelmi akadémia elvégzése után Hamburgba került, ahol egy gyarmatáru nagykereskedésben töltötte inaséveit. Innen tért haza 1877-ben. Miután apja még ugyanazon évben meghalt, ifjú hősünk testvére terményüzletébe szállt be. A két fivér összefogott és a Kereskedelemügyi Minisztériumtól engedélyt kért "szelencében eltartható" húskonzervek készítésére. Az 1882 decemberében kibocsátott papírok alapján alakult meg Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Konzervgyára Budapesten, a Lövölde téren.
Robbanás az üzemben
A fiatalok remekül értettek a női nem nyelvén is: jól példázza ezt, hogy Berthold egyik dúsgazdag üzletfelének lányát vette feleségül, míg Manfréd egy vasúti társaság vezérigazgatói családjába nősült be. A befolyó pénzből újabb gyárakat alapítottak: így jött létre többek közt az Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt. is.
Egy váratlan katasztrófa azonban jelentős fordulatot hozott a vállalkozás életében. 1890-ben tölténygyártás közben súlyos baleset történt, robbanás volt az üzem területén. Ezt követően a fővárosi iparhatóság nem engedélyezte a konzervgyári tölténykészítést - ez kényszeríttette a tulajdonosokat Csepelre. A gyárat 1891 végén költöztették át a sziget egy lakatlan részére. A mezőgazdaságból élő lakosság örömmel állt munkába a biztos megélhetést nyújtó Weisséknél.
Hőskorszak
1896-1914 között a gyár az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb hadiüzeme lett. A háborúra való felkészüléssel párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a gyalogsági lőszer termelése, de szépen hozott a kasszába a konzervek eladása is.
Weiss üzeme 1901-ben kezdte ontani a tábori sütőkemencéket, mozgókonyhákat, főzőládákat, majd megjelent a termékek között a kulacs, az evőcsésze, a kanálgép és a vasalt nyereg is. A háború kitörése előtt hét évvel kinyitott a fémcső-, majd 1909 nyarán a járműüzem is.
Az 1914-ben kitört világháború az üzem tulajdonosa számára igazi virágkort jelentett. A katonaság nem csak ellátta rendeléseivel, de nyomást is gyakorolt rá a teljesítmény növelése miatt. Weiss az igények láttán bevezette a három műszakos munkarendet. A részvénytársaság a háború közepén állt történelme csúcsán: az alapító magánvagyona közel százmillió koronára nőtt, s hasonló értékű volt a csepeli gyár értéke is.
Weiss Manfréd halála után a vagyon nyolc részre oszlott, de a firma változatlanul közös kezelésben maradt.
(Folytatjuk) Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
