A kibocsátási trendek arról tanúskodnak, hogy 1992 óta, a nehézipar visszaesését követően lényegében stagnál az ország globális felmelegedést előidéző gázkibocsátása. Az emissziós szint a legutóbbi adatközlés alkalmával, 2005-ben 0,95 százalékkal nőtt az előző évihez képest, 2003 és 2004 között azonban 1,4 százalékos csökkenés következett be.
A 2006-os adatok alapján megállapítható, hogy Magyarország a nemzetközi klímavédelmi vállalásait továbbra is több mint négyszeresével túlteljesíti. Az ország az éghajlatvédelem jegyében megalkotott Kiotói jegyzőkönyvben ugyanis azt vállalta, hogy a globális felmelegedést előidéző gázok kibocsátását 27 éves távlatban hat százalékkal csökkenti 2012-ig.
Az OMSZ kalkulációja szerint a bázisidőszaknak számító 1985 és 1987 közötti időszak éves kibocsátási átlaga több gázféléből 115,397 millió tonnát tesz ki szén-dioxid egyenértéken számítva. Ehhez képest 2006-ban 78,625 millió tonnányi üvegházhatást okozó gázt bocsátottak ki Magyarországon, ami 31,87 százalékkal kevesebb az összehasonlításban szereplő periódushoz képest.
Mindez azt jelenti, hogy Magyarország a kiotói vállalásánál 25,87 százalékkal alacsonyabb szinten állt a legutóbbi adatok szerint. A kép még ennél is kedvezőbb a szén-dioxidot megkötő erdők, mezőgazdasági területek, füves puszták, azaz az úgynevezett nyelők figyelembevételével. Nyelőkkel számolva 29,45 százalékkal teljesítette túl éghajlatvédelmi vállalását az ország.
Mindezek ellenére a következő évek kibocsátásaiban enyhe emelkedés valószínűsíthető, mégpedig az egyéni közlekedés terjedése, illetve általában az energiafelhasználás növekedése miatt. Az OMSZ összesítése szerint a közlekedési szektor kibocsátása 2006-ban egy év alatt négy százalékkal emelkedett, 20 év alatt a növekedés meghaladja a hatvan százalékot.
