A magyar gazdaság növekedésről megnyilvánuló kormányzati személyek egy ideje a külföldi munkavállalók idehozatalának a szükségessége mellett érvelnek. Az ügyben megszólalók hol csak általánosságban említik a vendégmunkások bevonásának az elkerülhetetlenségét, hol viszont már konkrét és nem is csekély számot is említenek: félmilliós adat is szóbajött.
A vendégmunkások ügye váratlanul bukkant fel a közbeszédben, holott a külföldi munkaerő magyarországi jelenlétének hosszú története van, noha egészen más társadalmi-politikai viszonyok között. A megelőző évtizedekben is léptek be a magyar munkaerőpiacra országhatárokon túlról; döntően a szomszédos országokban élő magyar etnikumú munkavállalók jöttek, ingázóként vagy tartós jelleggel. Külföldi tulajdonú cégek is régóta foglalkoztatnak itt az anyavállalattól vagy a cégcsoporttól ide irányított munkavállalókat, jellemzően magasabb képzettségi, irányítói munkakörben.
Hiányszakmákban vagy ciklikus jellegű iparágakban (építőipar, mezőgazdaság) szintén régebb óta jelen vannak külföldi munkavállalók; ők főként a földrajzilag közel eső országokból jöttek, ahol a bérszint jelentősen elmaradt a magyartól. Emellett mindig létezett lassan növekvő számban külföldi munkavállalás is, bár a magyar munkaerő a térségben a kevésbé mobilak közé tartozott, szemben a románnal, lengyellel, dél-szlávval, még az EU-csatlakozást követő első néhány évben is.
Ezek a viszonyok azonban gyorsan átalakultak az utóbbi időben. Az egyik alapvető ok a magyar demográfiai helyzet. Jellemzői nem sokban térnek el a térségi mintától: a munkaképes magyar lakosság létszáma lassú fogyást mutat. Egy ideig a környező országok magyar kisebbségének folyamatos ideáramlása nem exponálta azt, hogy a korfa (nálunk is) roppant aránytalan. A születések száma jelentősen elmarad a most munkaképes korú évjáratokétól, ami előrevetíti – még ha kiváló népességmegtartó képességet feltételeznénk is – a következő 5-10 éven belül az ország lélekszámának és különösen a munkaképes korúak számának a jelentős zsugorodását.
A magyar korfa 2023. január 1-én
Forrás: KSH
Míg a születési-halálozási arányok lassan változnak, vannak a munkaerőpiacra gyorsabban ható tényezők is. Így nálunk is intenzívebb lett a nemzetközi vándormozgásokban való részvétel. Nagyot nőtt a magasabb bérű országok felé irányuló munkaerő-kiáramlás, különösen azt követően, hogy az EU-csatlakozásunk után 2011-ben letelt az a hét év, ameddig a régebbi tagországok korlátozhatták a belépők munkavállalóinak a beáramlását. A külföldre migrálók a magyar átlagnál képzettebbek és fiatalabbak.
Ugyanakkor a hozzánk irányuló migrálásban is változások indultak el. Az utóbbi években a beáramlás mértéke megnőtt, és az összetétel is jelentősen megváltozott.
A Magyarországon tartózkodó külföldiek állampolgárságuk szerint
A mintegy negyedmilliós külföldi állomány (a lakosság 2-3 százaléka) nem számít jelentősnek európai viszonylatban. A növekedés azonban trendszerű. Mint ahogy az is, hogy korábban a főleg a szomszédoktól és az egyéb európai országokból érkeztek a külföldiek, újabban viszont növekszik Ázsia részaránya.
Az emelkedő irányzat és a távolabbi kultúrák aránynövekedése különösen annak ismeretében figyelemre méltó, hogy a magyar kormány az Európát próbára tevő 2015-ös menekültválság idején és azóta is nehezítő szabályokkal és a közhangulat folyamatos befolyásolásával igyekszik kivonni Magyarországot a gazdasági migrálás célpontjai közül.
Újabban azonban e vonatkozásban is változások indultak el. A mind érezhetőbb munkaerőhiány miatt az Orbán-kormány kénytelen lett enyhíteni a migrálást érintő munkaügyi szabályokon. A kormánypropaganda beállítottsága továbbra is az, hogy migráns nem kell, az „EU ránk akar kényszeríteni migránsokat”. A munkáskéz azonban kellene: a gazdasági fórumokon valóban egy ideje elhangzik, hogy elő kell mozdítani a vendégmunkások beáramlását.
A 2022-es tényszámok jelzik is a nagy elmozdulást: a 2021-eshez képest a külföldi állampolgárságú legális alkalmazottak száma 14 százalékkal, 81 ezer főre nőtt. Ez továbbra is szerény adat, bár talán nem mutatja be a teljes valóságot a munkaerőhelyzetet illetően, a nem regisztrált foglalkoztatás jelensége miatt.
Érdekes az összetétel alakulása: míg az orosz támadás után, az év első felévben jelentős volt az ukrán állampolgárok számának növekedése, 2022 második felében átrendeződés történt: az unión kívüli országok (Fülöp-szigetek, India) munkavállalóinak részaránya nagyot nőtt.
A külföldi állampolgárságú munkavállalók arányának változása 2022-ben 2021-hez képest
A beáramlás megkönnyítése szükségszerűnek mondható annak ismeretében, hogy a magyar iparfejlesztésben a kormány újabban nagyméretű, külföldi tőkéből finanszírozott beruházásokra támaszkodik (autóabroncs-gyártás, akkumulátor-gyártás, járműipar).
A pontszerű, gigaprojektekhez nincs elég helyi (magyar) munkaerő; a belső migráció nehézkességét ismerve nem is várható, hogy a meglevő magyar munkaerő-tartalék mobilizálható legyen. Így kényszerpályára került a munkaügy: nem marad más hátra, mint külső (olcsó bérű) munkaerő toborzása, akár távoli térségekből. A vendégmunkásokat a nagyberuházások közelében munkásszálláson, lakótelepen kell majd elszállásolni.
Ebből azonban sokféle társadalmi, munkaügyi, regionális probléma származik, amiket fontos lenne tudatosítani a társadalomban. Még jobb lenne természetesen, ha a politikai vezetés nem a kis hazai hozzáadott értékű, nagy létszámigényű iparok betelepítését forszírozná, és így nem válna szükségessé a tömeges külső munkaerő-rekrutálás.
De vajon lenne-e más módja a gazdasági fejlődési ütem fenntartásának? Nyilván lenne, amint a nyugat-európai gazdaságok munkaerőpiacának trendjei mutatják, hiszen az elöregedés általános európai, sőt világméretű folyamat, amihez társadalmi és üzleti szinten egyaránt alkalmazkodni kell: technológiai, szervezeti, jogi eszközökkel megtartható a korábbi időszak fogalmai szerinti idős munkaerő is a foglalkoztatásban. Ugyanúgy a foglalkoztatás rugalmasságának növelésével be lehet vonni a gyermeket nevelő nőket vagy a teljes munkanapi elfoglaltságot vállalni nem képes embereket.
Az európai munkaerőpiac gyors átalakulása ajánl olyan módozatokat, amelyek mellett az aktivitási ráta akkori is növelhető, ha a demográfiai alapfolyamatok iránya fennmarad. Az összeszerelő jellegű nagyipar azonban roppant rugalmatlan e vonatkozásban is. Környezeti kockázatai és gazdaságszerkezeti hátrányai mellett tehát az is az akkumulátor-nagyhatalmi vágyak ellen szól, hogy ez az extenzív (tőke-, munkaerő-, nyersanyag-igényes) fejlesztési irány nem segít a romló demográfiai viszonyainkon, miközben bonyolult társadalmi konfliktusok előidézője lehet.
