Mi történik itt 2010 óta?
A kormányzat a reagan-i "vágjuk le az adókat, az majd akkora növekedést csinál, hogy önmaga tömi be az általunk a költségvetésre ütött lyukat" politikáját erőlteti az elejétől fogva. Ezért akartak 7%-os deficitet, erről szól az egykulcsos, drasztikusan csökkentett szja, és szinte minden. A nagy álom az, hogy az alacsony adók berobbantják a növekedést - és láthatóan még mindig hisznek benne. Azonban sajnos ez nem az a csodafegyver aminek hiszik, mert legalább 3 tényezőt nem vettek számításba:
1. Hiába alacsonyak az adók, a jogbizonytalanság ezt ellensúlyozza, és az utóbbi többet árt, mint amennyit az előbbi használ
2. Az egykulcsos adózás nagy "etwas" lett volna mondjuk 1998-ban, de miután ma már fél K-EU ezt csinálja, így átütő ereje nincs
3. Végül talán a legfontosabb: a hitelundor korát (deleveraging) éljük. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok és a lakosság legfőbb vágya, hogy adósságát mielőbb visszafizesse, soha többet a hitel szót ne hallja, kötelezettségeit letudja. Mindenki ezen dolgozik - és nem csak nálunk, hanem világszerte. Ilyen helyzetben szinte automatikus az, hogy a vállalatoknál/lakosságnál hagyott pénz adósságtörlesztésre megy el, ami hosszútávon nagyon előnyös, azonban rövid távon azt jelenti, hogy semmiféle többletfogyasztás/beruházás nem lesz belőle. Így az adóvágások eredménye kevesebb állami bevétel, viszont nem lesz tőle nagyobb a növekedés.
A hitelundor korában nem lehet adóvágással növekedést generálni, az csak annyit eredményez, hogy a költségvetés hiánya megugrik. Habár láthatóan még mindig nem értette meg ezt a kormányzat, de azt látja, hogy nincs elég bevétel, így ad-hoc adókkal és ötleteléssel próbál beszedni pénzeket. Úgy vélem sokkal eredményesebb lenne felemelni mondjuk az egykulcsos szja-t 24%-ra, mint a különféle unortodox adókat erőltetni.
A hitelundor korában a legjobb, amit tehet egy állam, hogy kiegyensúlyozott költségvetést visz, és kiszámítható viselkedéssel megtartja a befektetők bizalmát, aminek hatására a hitelkamatok is csökkennek, ami segít mind a lakosságon, mind a vállalatokon, mind az államon magán. Sajnos mi nem ezen az úton megyünk.
Ugyanakkor a három csomag után egyértelműen tartható a 3% alatti hiány, még 2014-ben is, ám növekedés nem nagyon lesz. Ha fennmarad a hozamvadász világgazdasági hangulat, akkor a hazai kamatszint az unortodoxia ellenére is lemehet 4-5%-ra, így váratlan húzások híján a következő 2 évben nagyon alacsony növekedés, csökkenő infláció, lecsúszó kamatszint várhat ránk - ugyanaz a mocsárgázolás, mint Európa nagy részére. A kérdés csak az, hogy meg tudjuk-e állni, hogy ne csináljunk nagyon meredek húzásokat, különösen úgy, hogy a választások közeledtével egyre fontosabb lenne valamiféle növekedést felmutatni?
***
Ami a tőzsdei cégekre való hatást illeti, számomra a MOL nem teljesen egyértelmű, nem tudom pontosan számszerűsíteni, de egyébként sem vagyok túl optimista a cég részvényeivel kapcsolatban, különösen mivel nem hiszek a tartósan 100 dollár feletti (brent) olajárban, és jóval lejjebb látom azt a következő években.
Az OTP esetén viszont nem az a fő sztori, hogy fennmarad-e a kb. 30 milliárdos bankadó, hanem, hogy mikor ér véget az éves 200+ milliárdos céltartalékképzés. A hitelportfolió romlásának megállásán sokkal többet nyerhet a bank, a fő mozgatórugó ez lehet. Az idei első három negyedévben 180 milliárd forintnyi céltartalékképzésre került sor, Ugyanez az érték pl. 2006-ban 18 milliárd forint volt (a bankcsoport mérlegfőösszege akkor kétharmada volt a mainak). Azt gondolom, hogy a hitelportfolió romlása előbb-utóbb megáll - ennek egyébként már vannak aprócska jelei - a céltartalékképzés jelentősen lecsökken, és ennek következtében a banki profitabilitás fel fog robbanni, 700-1000 forint közötti egy részvényre jutó profitot eredményezve, amiből a jelenlegi 4000 Ft-os értékkel szemben inkább ennek a duplája következik a részvényárra. A nagy magyar részvények közül közép-hosszútávon számomra egyértelműen ez a legérdekesebb papír, és ezen a bankadó fennmaradása nem változtat.
