Fekete hétfő a tények tükrében
1987. október 19-én, a fekete hétfőn a Dow Jones Ipari Átlag 508,32 pontot, 22,6 százalékot zuhant egyetlen nap alatt. Ez a tőzsde történelmének legnagyobb egynapos zuhanása volt, és a vezetés a tőzsde történelme során először "lecsapta a biztosítékot", vagyis felfüggesztette a kereskedést, írja a Wikipédia a piacokat megrázó nap kapcsán.
A Fekete hétfő nem volt előzmény nélküli, bár az 1987-es esztendő nagyon jól indult. Már január első napjaiban elérte a DJIA a 2000 pontot, majd tovább menetelve augusztus végére egészen 2722 pontig jutott, ami az 1987 évet tekintve 43 százalékos növekedésnek felelt meg. Az ősz folyamán azonban előbb lassabb, majd október második hetétől egyre gyorsabb áresés volt megfigyelhető. Október 7-én, szerdán az index még 2551-en zárt, péntekre azonban már 3 százalékkal alacsonyabb volt a Dow, míg egy héttel később 12 százalékos zuhanást követően 2246 ponton állt. Ekkor már lehetett tudni, hogy baj van, egyre többen adták el részvényeiket, és nyergeltek át a kötvénypiacra. Majd 1987. október 19-én, a nevezetes "Fekete hétfőn",a hét első munkanapján a Dow levetette magát a magasból: az index a már említett 22,6 százalékos zuhanás után 1738,74 ponton fejezte be a kereskedést. Október 26-án aztán további 8 százalékot esett. Az 1987-es esztendőt végül 1938 ponton zárta az index, ami az előző évi záráshoz viszonyítva 2 százalékos növekedést jelentett.
Mi állt a tőzsdekrach hátterében?
Miközben utólag mindig okosak a szakértők, és sokan fejtik ki, hogy várható volt a visszaesés, a hurráoptimizmus idején a kritikus hangok viszonylag ritkán kapnak komolyabb teret a médiában. Az egyik szakértő, aki már az év elején jelezte a problémákat, John Kenneth Galbraith a következőket írta A pénzügyi spekulációk rövid története című könyvében. "Mint korábban, ebben a spekulációs epizódban is alig volt új elem. Ismét előrelátható módon felbukkant minden mozdulat… ." A tőkeáttét ezúttal a kis tulajdoni hányaddal bíró vállalatfelvásárlások és könnyített kivásárlások formájában tért vissza, amit persze a nagy adósságok felhalmozása tett lehetővé. Megjelent a megdöbbentően újszerűnek tekintett pénzügyi eszköz is, a nagy kockázatú és ennélfogva magas hozadékú részvény, a bóvlirészvény. Ennek, illetve a bóvlikötvények piacának legismertebb alakjai, Dennis Levine, Ivan Boesky, Drexler Burnham Lambert és Michael Milkin végül tevékenységük miatt hosszabb-rövidebb időre mindannyian börtönbe kerültek a 80-as években. A kvartett talán legismertebb alakja, Milkin egyebek mellett Oliver Stone filmrendezőt is megihlette, aki állítólag róla mintázta a spekulánsok és brókerek számára számtalan szállóigét szolgáltató kultfilm, a tőzsdecápák Gordon Gekkóját.
A tőkeáttét és a vállalatfelvásárlások során a "befektetők fejében lévő" értékelési módszerek, továbbá a tömegessé váló bóvlirészvények irreális megtérülési rátákat hoztak a vállalatok nagy részénél. Az indokolatlan P/E ráták után pedig csak idő kérdése volt, hogy mikor fognak helyükre kerülni az árak. A végső lökést aztán több tényező együttes hatása adta meg.
Az egyik legfontosabb fundamentális változás az 1987-es évben az volt, hogy az év eleji 7,5 százalékos Fed-alapkamat október 7-ére 9,25 százalékra ugrott, ami a 10 éves kötvények piacán már bőven 10 százalék feletti hozamokat eredményezett. Ez pedig sokakat arra sarkalt, hogy részvényportfóliójukat leépítve államkötvényeket vásároljon.
Az okok között emlegeti a szakirodalom a japán befektetőket is, akik az év közben folyamatosan gyengülő dollár miatt mind nagyobb számban fordítottak hátat az amerikai tőkepiacoknak, és vitték "haza" a pénzüket.
A drasztikus áresés indoka kapcsán azonban a legnépszerűbb magyarázatnak az akkor általánossá váló programozott kereskedést tartják. A számítógépes algoritmusok által generált megbízások során az esésre reagálva a programok további eladási megbízásokat adtak, amelyek újabb hasonló ordereket váltottak ki. Így az esés hatására egyre nagyobb forgalom mellett egyre nagyobb veszteség lett. Bár az illetékesek időről időre úgy nyilatkoznak, hogy az ilyen problémákat a kereskedési rendszer kezeli, ennek ellentmond a két évvel ezelőtti úgynevezett flash crash (2010 májusában), amikor napon belül 1000 pontos esést is mutatott a Dow, vagy a néhány napja komoly sajtóvisszhangot kiváltó ügy, amikor a piaci árakra ugyan nem hatottak a számítógépek, ám a tömegesen adott, majd visszavont megbízások gyakorlatilag megbénították az NYSE kereskedési rendszerét.
Napjainkban az általános nézet az, hogy a fenti tényező mindegyike hozzájárult a tőzsde 25 évvel ezelőtti zuhanásához. A már idézett Galbraith könyv sommásan úgy összegzi a tapasztalatokat, hogy az a kényszerképzet, hogy lehetséges az erőfeszítések nélküli meggazdagodás, sokakat sokszor (a jövőben és a múltban) egyaránt esztelen lépésekre sarkall, ami végső soron óhatatlanul hasonló következményekkel jár.
mfor.hu
