A nagyobb és/vagy külföldi tulajdonban cégek sem értékelik jobbnak a helyzetüket, mégis a tisztán magyar tulajdonban lévők azok, akik legkedvezőtlenebbül látják kilátásaikat és számítanak romlásra. A hazai vállalatok meghatározó többsége fejlődése legfőbb akadályának a túlzott adóterhelést és a szűk vásárlóerőt tartja, áll az ECOSTAT tanulmányában.
A különböző nagyságú cégek között a közepes- és a nagy cégek esetében beszélhetünk leginkább stagnálásról vagy visszaesésről, mégis a legkedvezőtlenebbül a mikro-cégek látják a jövőt a 2008 első félévében tapasztalt enyhe javulás után, tudtuk meg a hasonlóan kedvezőtlen képet festő MKIK GVI (Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet) legfrissebb felméréséből. A középvállalatok bizalom-csökkenésében a külpiaci kereslet csökkenése is érezhető szerepet játszik.
A pénzügyi válság az üzleti helyzet és a kilátások idei javulását törte meg, amely a 2007-es megszorító csomag hatása után kezdett kibontakozni a magyar vállalatok körében.
A cégek egy része azonban az elemzők szerint túlreagálja a válságot, míg a másik részük kétségtelenül reálisan méri fel a ténylegesen romló kilátásokat.
A konjunktúra-mutató minden összetevőjében a negatív elmozdulás a jellemző. Mind a belföldi, mind az export értékesítés iránti keresletet és az elmúlt hónapok forgalmát romlónak ítélik meg a válaszadó cégek, és a következő fél évben sem számítanak másra.
Az ágazatok között a szállításon kívül mindenhol csökkenést jeleznek a konjunktúra-mutatók, legnagyobb arányban az iparban, az idegenforgalomban, a kereskedelemben, valamint az egyéb szolgáltatásoknál.
A cégek a beruházások elhalasztásával reagálnak a romló konjunkturális kilátásokra, ami nemcsak az építési beruházásokat, hanem a gépberuházásokat is a mélybe húzza – derül ki a felmérésből.
A gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából nagyon kedvezőtlen, hogy a beruházási aktivitás csökkenése immár hosszú idő, konkrétan a 2000-es év nyara óta tetten érhető, és 2008 áprilisa óta még tovább erősödött. Különösen kedvezőtlen az építési beruházások helyzete, amelyek immár öt éve a negatív tartományban mozognak (többségében vannak azok a cégek, amelyeknél nincs beruházás, vagy csökkenni fog a beruházási aktivitás, és kisebbségben azok, amelyeknél nem várható változás, vagy a beruházási aktivitás növekedésére lehet számítani).
A gépek vásárlására vonatkozó beruházási aktivitás romlása a tulajdon típusa szerint minden cégcsoportban megfigyelhető: a külföldi tulajdonban lévőket éppúgy érinti, mint a magyar tulajdonúakat.
A beruházási aktivitás növekedésével inkább csak a belföldre szállító cégek számolnak (31 százalék), az exportáló cégek várható beruházási aktivitása ettől elmarad. Cégnagyság szerint nem láthatunk nagyobb különbséget a cégek várható beruházási aktivitása között.
A versenyszektorba tartozó cégek várható munkaerő-keresletében újra negatív fordulat kezd kibontakozni a várható kereslet-visszaesés hatására. A cégek várható munkaerő kereslete április óta ismételten csökkent és újra nagyobb (mintegy 15 százalékkal) az elbocsátást, mint a létszámfelvételt tervező cégek aránya.
Némileg enyhít a helyzeten, hogy e várható csökkenés nem a legnagyobb mértékű 1998 óta: 2005 áprilisában sokkal visszafogottabb volt a cégek várható munkaerő kereslete, mint most. Jövőre a cégek 28 százaléka tervezi csökkenteni és 13 százaléka növelni a foglalkoztatottak számát, a többi cég a létszám megtartását irányozza elő.
Továbbra is sok helyütt gondot okoz a kintlévőség-kezelés. A megkérdezettek csupán 4 százalékának nincs kintlévősége, miközben a fennmaradó 96 százalék egyértelműen a rossz gazdasági körülményeket okolja a helyzetért és nem a cégének belső ügyeit. Ráadásul a vezetők felének nem minden esetben van határozott koncepciója vagy stratégiája a kintlévőségeik kezelésére.
