5p

„E” mint energia konferencia - fókuszban a megújulóenergia-politika érvényesülése, az energia tárolási lehetőségei, a gáz- és árampiac helyzete, a zöld átmenet finanszírozása, az elektromobilitás jövőképe.

Bankvezérek, neves energiapiaci szakértők, egyetemi tanárok és kutatók a jelen kihívásairól: hallgassa meg Ön is élőben!

2024. május 16. Budapest

Részletek és jelentkezés

Az egy főre jutó hazai GDP idén kb. ugyanott lesz, mint 2005-ben volt, és a 2006-os utolsó komoly növekedéssel jellemezhető év óta a hazai gazdaságra a stagnálás, abszolút és relatív értelemben vett lecsúszás a jellemző. Más szóval - habár a klasszikus értelmezés szerint nem így van - de valójában idehaza 6 éve folyamatosan válság és recesszió van.

2006 óta (az idei várhatóval összevetve) az árak kb. 37%-kal nőttek, a nettó bérek pedig 35%-kal, azaz a reálbérek csökkentek hatéves távon. A kiadott építési engedélyek száma 30000 környékéről 10000 körülire esett, azaz a harmadára; az eladott új autók száma kb. az ötödére, lakásárak reálértéken 20-30%-ot estek, és az utóbbi időben egyre gyorsuló ütemben kezdtek kivándorolni Magyarországról. Borzasztó, pusztító válság jellemezte a 2006 nyári gyurcsányi kiigazítással kezdődő, és máig tartó időszakot. A pesszimizmus, a folyamatos válságtudat olyan mélyen beleivódott a lakosságba, hogy amikor bárhol felvetem, hogy esetleg azért még lesz valamikor növekedés Magyarországon, akkor azonnal mindenki azt kérdezi (mint ahogy az elmúlt évszázadokban minden válság mélypontján ugyanezt kérdezték a világ minden táján): ugyan mitől lenne?

Pedig úgy vélem meg lehet és meg kell látni a jót is Magyarország helyzetében. A legalapvetőbb érv persze a kapitalista gazdaság ciklikussága és a gazdasági fejlődés. Az elmúlt párszáz évben átlagosan igen kiszámíthatóan nőtt a termelékenység, éves 1,5-2,5%-kal, aminek oka a tudományos-technikai fejlődés, az innovációk, a szervezetfejlesztés. Nincs okunk azt feltételezni, hogy ez a jövőben ne lenne így. Azt is tudjuk, hogy mindig is ciklikus volt a gazdaság, és a recessziós periódusokat fellendülés követte, bármilyen nehéz is ezt most elképzelni - de nem volt könnyű például elképzelni 1994-95-ben Magyarországon sem, vagy a 70-es évek olajválsága idején USA-ban. Minden hullámvölgyet hullámhegy követ majd. Az egyik legfontosabb érv a bázishatás: számos esetben olyan mélyre hullottak a fogyasztási, beruházási értékek, hogy pusztán az alacsony bázis miatt is komoly növekedésre van lehetőség a sok elhalasztott, elnyomott kereslet felszabadulása miatt: olyan mélyen vagyunk, hogy már egy kis kiemelkedés is nagy százalékos ugrást jelenthet.

Persze azért ennél meggyőzőbb érvek is vannak. Magyarország 2002-2006(-7-8) közötti növekedése a magán- és állami szektor eladósodására épült, 2006-ra az államháztartás deficitje elérte a 9-10%-ot. Idén és jövőre hihető módon sikerült leszorítani ezt 3% környékére vagy az alá, tehát komoly alkalmazkodás ment végbe, az államadósság növekedése megáll. A lakosság elkezdte agresszívan leépíteni adósságállományát, az eladósodás helyett a visszafizetés van napirenden. Mindezek eredményeképpen példátlan módon a hazai folyó fizetési mérleg szufficites, azaz nem a külföld finanszíroz  minket, hanem mi finanszírozzuk a külföldet, amire évtizedek óta nem volt példa. A Magyar Nemzeti Bank devizatartalékai durván megugrottak: a teljes állami devizaadósság kifizetésére elegendő összeggel rendelkezünk (és biztos vagyok abban, hogy ezt a 2013-as vezetőváltás után ki is fogja használni a kormány valamilyen módon).

A következő években - az elmúlt évek folyamatos nadrágszíjmeghúzásainak hála - a hazai lakosságnak és a magyar államnak sem kell már kiigazítania, csökkentenie fogyasztását, tehát nem lesznek gátjai a növekedésnek. A magyar gazdaság versenyképessége a leértékelődő forint miatt javult: az exportőrök képesek termékeik külföldi értékesítésére, és nyereséges működésre. A hazai mezőgazdaság szintén hatalmas jövedelemforrás - hála az EU-s támogatásoknak. Ugyancsak hatalmas összegek jönnek be az egyéb fejlesztésekre az Unióból, és amíg jól viselkedünk ez így is maradhat. Magyarországon egy nagyon hosszú, nagyon mély kiigazítás történt, amely lehetővé teszi, hogyha a külső körülmények egy kicsit is javulnak, akkor stabil növekedés indulhasson meg. Nem az egykulcsos adó, és nem az unortodox víziók, nukleáris taktikai fegyverek* miatt, mint ahogy azt majd hirdetni fogják jó esetben két év múlva, hanem az alacsony bázis, a lezajlott kiigazítások, némi szerkezeti reformok, a kielégítetlen, felhalmozódott kereslet és a gazdaság ciklikussága miatt. Úgy vélem lesz növekedés Magyarországon (hacsak az európai válság újabb hulláma el nem söpör minket is), és 2013-ban már 1-2, 2014-ben akár 3-4%-os GDP-bővülés sem elképzelhetetlen. Egyetlen válság sem tart örökké, ez sem fog.** 

*egy újabb ehheznemkellanokomment kategória: //www.origo.hu/gazdasag/20120523-keleti-penzzel-egeszitene-ki-az-imfhitelt-matolcsy.html " A miniszter szerint a tranzakciós adó a 21. század olyan taktikai nukleáris fegyvere, amely lehetővé teszi számunkra, hogy versenyre keljünk az ázsiai országokkal a foglalkoztatásban. " Tanult nyelvész kollégám szerint ennek értelmezése céljából közös közgazdász-nyelvész kutatócsoportot indít majd az MTA...

**ahogy monszun idején mondták a brit telepesek: "it cannot rain forever" - nem eshet örökké. A magyar gazdaság sem.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!