Önmagában attól, hogy a görögök valamelyik tartozást nem fizetik ki, nem kell, hogy kilépjenek az eurózónából. Ez a döntés teljes mértékben az ECB kezében van: ha felfüggesztik az ELA-t (innen kap eurót a görög bankrendszer), akkor game over, pár napon belül tőkekorlátozások, bankszünnapok, majd csődök stb. jönnek. Az ELA-t az ECB kormányzótanácsának 2/3-a függesztheti fel, és mivel az ELA nyújtásának szabályai meglehetősen képlékenyek, egyértelmű, hogy ez egy politikai döntés lesz. Ha például a görögök nem fizetnek az IMF-nek és/vagy az EU-nak akkor veszi-e a bátorságot az ECB, hogy levágja őket a köldökzsinórról? Jó érvek vannak mindkét oldalon. A lényeg, hogy a csőd és az eurózóna-tagság között nincs azonnali és egyértelmű kapcsolat. Én úgy gondolom, hogy ha egy ország nem fizeti vissza az EU felé a tartozását, akkor azt kutyakötelessége az Úniónak levágni, már csak azért is, mert másnap ott fog pattogni a spanyol, portugál ellenzék is hogy lám-lám meg lehet ezt tenni minden következmény nélkül. Másrészt viszont ki akarja a görögöket odadobni Putyinnak, és ki lesz az a bátor ember, aki kimondja, hogy az ELA-nak vége? Lesznek-e olyan kemények a jegybankárok, hogy megtegyék, felvállalva a döntés felelősségét: ez ugyanis direkt módon az ő kezükben van, nem Merkelében például? Szóval a meccs nincs lejátszva, bár én már februárban lezártam volna az ELA-t, limitálva a potenciális összeurópai veszteséget.
Tehát simán lehet, hogy a görögök nem fizetnek, az európaiak meg bőszen folytatják egész nyáron tovább a tárgyalásokat, miközben a görög bankrendszerből tovább ömlik kifelé az euró Németország irányába. Aztán, hogy ez meddig fenntartható az megint kérdéses.
A másik érdekesség Görögország kapcsán, hogy van egy olyan tévképzet, különösen a populárisabb médiában, hogy a görögök fenntarthatatlan helyzetben vannak és állandó pénzsegítségre szorulnak. Egyik sem igaz. A görög költségvetés elsődleges egyenlege kissé pozitív, ami azt jelenti, hogy nem kell, hogy friss hiteleket kapjanak. A görögöknek egyetlen dologra van szükségük: a hiteleik továbbgörgetésére, de ez nem olyan nagy csoda, minden ország ezt csinálja, amikor a lejáró állampapírjai helyébe újakat bocsát ki. Új pénz már nem kell nekik. Ami pedig a gigantikus görög terheket illeti: jelenleg Görögország olyan alacsony kamatszinten kapja a pénzt az EU-IMF párostól, hogy GDP-arányosan kevesebbet fizet kamatkiadásra, mint Magyarország! Akkor most mi is követeljük a kamatszintek további csökkentését és kezdjünk el hőzöngeni?
Ilyen kamatszint mellett a nagynak tűnő görög államadósság egyáltalán nem fenntarthatatlan, nem kigazdálkodhatatlan, és nem megnyomorító. Számos ország van a világon, akik számára az adósságszolgálat sokkal nagyobb teher, mint a görögöknek - Európában is.
Jól látható, hogy a görögök esetén nem a képesség, hanem a szándék nincs meg arra, hogy kooperáljanak. Ráadásul mindezt úgy, hogy a magánszektor és a közszektor már egy csomó adósságot engedett el nekik. A magánbefektetők 2012-ben kb. 70%-os vagyonveszteséget szenvedtek el a görög csőd során, míg az EU a futamidők növelésével és a kamatszint extrém alacsonyra csökkentésével legalább nettó jelenértékben 20-30%-os könnyítést adott a görögöknek (hiszen az is igen jelentős adósságcsökkentés, ha valakinek tartozok 100 Ft-tal 10% kamat mellett, de leviszi a kamatomat 1%-ra).
Bónusz: a 2014 végén elindult görög gazdasági fellendülést a jelenlegi görög kormány csapta agyon azáltal, hogy bizonytalanságot tart fenn. Emiatt menekül a tőke az országból, nincs beruházás sem nyilván egy ilyen környezetben, és így visszaestek a recesszióba ismét. A görög kormányzat felelőtlen, kontraproduktív politikát folytat, és már régen ki kellett volna őket rakni az eurózónából.
Ez a görög szint egyébként (szintén a Balkánról):
