Múltkori írásaink egyikében bemutattuk, mennyit kerestek egykoron a hadfiak. Megemlékeztünk arról is, hogy az állam jelentős tartozásai miatt gyakorta elmaradt a járandóság kicsengetésével, s ha olykor-olykor mégis adott valamit a vitézeknek, azt gyakran rossz minőségű óborban vagy értéktelen posztóban mérte ki. (A bor amúgy a kritikán aluli kezelési és tárolási körülmények miatt pimpósodott meg. Számos, a felséghez vagy az illetékes kamarához szóló „felirat” maradt meg, amelyben az érintettek követelik, hogy csak friss bódító nedűvel traktálják őket.) Érthető tehát, ha a végváriak - anyagi helyzetük javítása miatt - ki-kicsaptak lest vetni az ellenfél vidékére, várai mellé.
Szép zsákmányra tettek szert 1596 áprilisában Nádasdy Ferenc és Batthyány Boldizsár katonái: nyolcvan megrakott szekeret és ezer ökröt sikerült elhajtaniuk a töröktől, amikor a Győrt ideiglenesen megszálló oszmánokkal összeütköztek. Egy hónappal később, május idusán hat ellenséges katona Zsámbék mellett a székesfehérvári őrség öt hónapnyi zsoldját ragadta el. Ehhez jött még habnak a tortára kettőszáz, élelemmel megrakott szekér és hatszáz ökör.
A fegyverrel szerzett javak jó része a vitézeket gazdagította, amely keresetkiegészítés jól jött a gyakorta évekig elmaradó zsold helyett. A foglyok is bevételt hoztak, hiszen azokat el/bérbe lehetett adni, vagy - amennyiben előkelő embert sikerült leteperni és megkötözni - jelentős váltságdíjat fizettek értük. Rögvest tegyük hozzá, a rangosabb egyéneket a parancsnokok mindig igyekeztek kisajátítani maguknak, s a „szerző” általában csak szerény összeget, javadalmat kapott.
Nem érdemtelen áttekinteni, miféle árak jártak akkoriban: négy bárány épp annyit ért, mint egy köböl jó bor - egy forintot. A juhsajt gurigája hat-nyolc, a tyúk darabja kettő-négy, a libáé nyolc dénár volt. Egy-egy jól megtermett marháért négy-nyolc forintot is elkértek.
A vitézek tekintélyes mennyiségű ételt fogyasztottak. Fél kilogramm szalonna, másfél-két kilogramm kenyér, három-négy liter bor könnyedén lecsúszott a torkukon. Ha tehették, sok húst ettek: a régi konyhák tűzhelyei sokat tudnának mesélni, mennyi birka és marhacsordákat nyeltek el néhány évtized alatt.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
