Ha megnézzük, hogy mi történik Lengyelországban vagy Csehországban, a hazaihoz sok tekintetben hasonló jelenségeket látunk. A lassuló vagy recessziós gazdasági környezet egyre inkább előtérbe hozza azt az igényt, hogy erre valamilyen módon válaszoljanak a jegybankok.
Például:
//www.thenews.pl/1/12/Artykul/124728,Rostowski-Poland-must-cut-interest-rates-further
//www.fxstreet.com/fundamental/analysis-reports/kbc-flash/2013/01/28/
Mivel idén várhatóan Európa zéró körüli növekedést fog mutatni, ezért kamatvágások, szándékos devizagyengítések, unortodox eszközök bevetése egyre valószínűbb mindhárom országban. A lényeg az, hogy a monetáris politika - a gyenge gazdaságra válaszul - várhatóan egyre megengedőbb lesz, ami pedig továbbra is asszimetrikusan tartja a devizapiaci kockázatokat mindegyik országban. Nem véletlen, hogy mindhárom deviza gyengülő trendben van az euróhoz képest, a zloty ma reggel féléves mélypontra hanyatlott, a cseh korona pár napja esett ugyanilyen gyenge szintre, és mint tudjuk a forint sem vitézkedik.
Habár a forint gyengülésében benne van valamennyire a "Matolcsy-para", ám valószínű, hogy ha nem őt nevezik ki, a hazai fizetőeszköz akkor sem lesz tartósan erős, mert közép-európai trendként továbbra is kedvezőbb monetáris kondíciókat fog teremteni a jegybank. Láthatóan a 300-as szinttől sem ijedt meg a héten a monetáris tanács, és tovább csökkentették az alapkamatot 5,5%-ra, és ha gyenge marad a gazdaság, akkor tovább fogják vágni a kamatokat idehaza is. Akár jön tehát Matolcsy, akár nem, a forint véleményem szerint továbbra is hasonló helyzetben van, mint korábban: nagyon megerősödni nem tud, mert akkor "kivágják alóla a kamatot", viszont a gyengülés irányába nyitott a pálya, egyrészt bármilyen hirtelen nemzetközi hangulatromlás, másrészt kellően meg nem gondolt intézkedések esetleges bevezetése esetén. Összességében tehát úgy vélem, hogy a jegybankelnök személyétől függetlenül inkább egy gyengeség felé tendáló, hullámzó, fölfelé csúszó sávmozgás várhat az EURHUF keresztre.
