A mezőgazdasági termelékenység növelése, a piacok stabilitása, a megfelelő minőségű élelmiszerek biztosítása az európai polgárok számára, a mezőgazdaság versenyképességének és a vidéki térségek életképességének javítása. Célok, amelyek noha 1962-ből, a Közös Agrárpolitika (KAP) létrehozásának idejéből származnak, ma is aktuálisak.
Az elmúlt hatvan év agrárpolitikájában egyre fontosabbá vált a környezet megóvása, az élelmiszer-minőség, a hagyományos és regionális élelmiszerek megbecsülése. Az ártámogatás helyébe a termeléshez kötött közvetlen támogatások léptek, majd 2000-ben második pillérként a vidékfejlesztés is a Közös Agrárpolitika részévé vált, kiemelt figyelmet fordítva az EU gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésére. Három évvel később folytatódtak a reformok, megszűnt a közvetlen kapcsolat a támogatások és a termelés között, ezáltal a termelők – elvileg – jobban érzékelhették a piaci igényeket. Fontos cél maradt jövedelembiztonságuk megerősítése, a bürokrácia csökkentése, az agrárköltségvetés stabilizálása.
A közvetlen jövedelemtámogatások feltétele egyre inkább a környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági követelményeknek való megfelelés lett. 2013-ban a mezőgazdaság ökológiai és gazdasági versenyképességének növelését, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklését, az innováció és a foglalkoztatás előmozdítását szolgáló újabb reform következett, amely keretében megerősítették a Közös Agrárpolitika két alappillérét. Megnövekedett a két pillér közötti rugalmasság, így a tagállamoknak lehetőségük volt az eredetileg két irányban megadott pénzeszközök átcsoportosítására, az első pillérből a másodikba 15 százalék erejéig, a másodikról az első pillérbe pedig bizonyos tagállamok esetében akár 25 százalék erejéig is.
A vidékfejlesztési támogatások középpontjába a versenyképesség, az innováció, a tudásalapú mezőgazdaság, a fiatal termelők segítése, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és a kiegyensúlyozott regionális fejlődés került. Változott a jövedelemtámogatás kedvezményezettjeinek kiválasztása is: a támogatást a leginkább rászoruló termelők kapták, elsősorban a fiatalok, valamint azok, akik alacsony jövedelmezőségű ágazatokban, illetve hátrányos természeti adottságú területeken tevékenykednek.
Az elmúlt évtizedek Közös Agrárpolitikájában három alapvető trend figyelhető meg az MKB Bank és a Takarékbank elemzői szerint, és ezek a trendek egyértelműen tetten érhetők a hamarosan kezdődő új programban is.
A KAP részaránya folyamatosan csökken az európai uniós költségvetésben. Még ha az uniós agrártámogatások nominálisan szinten maradnak is, valójában lassan, de folyamatosan veszítenek reálértékükből. A Közös Agrárpolitika emellett egyre kevésbé „agrár”, azaz egyre kevésbé szól a speciális agrárérdekek és agrárszempontok megjelenítéséről. Ehelyett az agrártámogatási rendszernek egyre inkább az agráriumon kívülről érkező elvárásoknak kell megfelelnie, mint a környezet- és klímavédelem vagy az állatjólét. A KAP továbbá egyre kevésbé „közös”, vagyis egyre kevésbé európai szinten szabályozott szakpolitika, fokozatosan nő a tagállami mozgástér és döntéshozatali kompetencia.
Az agrártámogatások gerincét jelentő területalapú támogatások összegét az uniós költségvetési tárgyalásokon az előző időszakhoz hasonlóan nominális szinten befagyasztották. Azaz az uniós költségvetés legfeljebb ezek nominális szinten tartását teszi lehetővé a következő években a tagállamok számára. Mindez a 2 százalékos inflációs célkitűzésnek nagyjából megfelelő korábbi euróinfláció mellett is a területalapú támogatások folyamatos, bár talán kevésbé érzékelhető devalválódását jelentette.
A mostani, csaknem 7 százalékos euróövezeti infláció mellett azonban ez az értékvesztés felgyorsulhat, és 2027-re, a jelenlegi uniós költségvetési ciklus végére érzékelhető csökkenést okozhat az agrártámogatások reálértékében.
Magyarország esetében ezt a hatást a forint-euró árfolyam változásai némileg ellensúlyozhatják, a tendenciát azonban nem változtathatják meg érdemben. A területalapú támogatások szerepét ráadásul tovább csökkenthetik a magas terményárak. A mezőgazdasági termények árának növekedése 2020 óta tart, a 2022 februárja óta dúló orosz-ukrán háború nyomán azonban robbanásszerűvé vált. Rendkívül bizonytalan, hogy ez a terményár-növekedés milyen szinten stabilizálódik, illetve stabilizálódik-e egyáltalán az elkövetkező hónapokban – vélekednek a bank szakértői, akik szerint mindazonáltal az biztosnak látszik, hogy a korábbi, viszonylag alacsony mezőgazdasági árszint nem tér vissza.
A vidékfejlesztési források esetében viszont az uniós források összegének nominális szinten tartását jelentős mértékben ellensúlyozza, sőt, meg is fordítja Magyarországon a kormány azon döntése, hogy a hazai társfinanszírozás mértékét a minimális helyett az uniós jogszabályok által megengedett maximális 80 százalékra növelte a 2021-től 2027-ig tartó időszakban.
Ezáltal soha nem látott mértékű - a megelőző időszakban elérhető 1400 milliárd forint helyett - több mint 4300 milliárd forintnyi forrás áll rendelkezésre vidékfejlesztési célokra. Ebből a 2023 és 2027 közötti időszakra mintegy 2800 milliárd forint jut, amelynek döntő többsége fejlesztési, beruházási célokat szolgál.
A jelentős mértékű hazai költségvetési forrásbevonással tehát megmarad, sőt, tovább erősödik a vidékfejlesztési pénzek kulcsszerepe a hazai agrár- és élelmiszeripari beruházásokban. A szektorban az elmúlt években a beruházási boomok egyértelműen a vidékfejlesztési pályázatok meghirdetéséhez és felhasználásához igazodtak, ez az MKB Bank és a Takarékbank szakértői szerint nem fog változni a következő időszakban sem.
Az agrártámogatások tartalmi kérdései az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti tárgyalásokon dőlnek el. Magyarország az elsők között nyújtotta be tavaly év végén a támogatási programról szóló Közös Stratégiai Tervet, az Európai Bizottság pedig a korábban közölt menetrendnek megfelelően március végén hivatalosan is átadta a tervvel kapcsolatos észrevételeit. A több mint négyszáz, többségében technikai jellegű észrevételt tartalmazó dokumentumban az Európai Bizottság elsősorban a környezet- és klímavédelmi célkitűzések területén fogalmazott meg kritikákat és többletelvárásokat.
Az Európai Bizottság központi politikai programja és üzenete a 2019-ben meghirdetett Európai Zöld Megállapodás. Ennek keretében olyan környezetvédelmi jellegű célokat tűzött ki a mezőgazdaság számára, mint a növényvédőszerek, a műtrágya és az antibiotikumok használatának visszaszorítása, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a természetvédelmi területek és az ökogazdálkodásba vont területek növelése. Mindezek közös jellemzője, hogy a környezet és az éghajlat védelmét szolgáló célokat nem az innováció eredményeinek hasznosításával, a termelési hatékonyság növelésével, hanem a termelés korlátozásával kívánják elérni – világítanak rá a bank szakértői, akik felhívják a figyelmet arra, hogy jelenlegi formájában az Európai Zöld Megállapodás az összes létező hatástanulmány szerint az Európai Unió mezőgazdasági kibocsátásának csökkenéséhez fog vezetni. „A kérdés csak az, hogy milyen mértékben csökken a mezőgazdasági termelés.”
Az Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja következében kialakuló új piaci helyzetben – a várható jelentős drágulás és az egyes térségeket fenyegető élelmiszerhiány miatt – sokan úgy gondolták, hogy az Európai Bizottság változtat az eddigi politikáján, és kisebb-nagyobb korrekciókat hajt végre. Bár voltak erre utaló jelek, többek közt az ökológiai fókuszterületekre adott ez évi könnyítések, a Közös Stratégiai Tervre adott bizottsági észrevételek nem mutatnak semmiféle irányváltást – mutatnak rá a bank elemzői, hozzátéve, hogy fontosnak tartják a fenntarthatóságot, a klímaváltozás elleni küzdelmet. „De legalább annyira fontos lenne a mezőgazdasági termelékenység, hatékonyság javítása, különösen ilyen magas árak és egyes, Európán kívüli térségeket fenyegető élelmiszerhiány idején. A két cél a digitalizáció és az innováció eredményeinek felhasználásával együttesen is elérhető lenne, ezt ügyfeleinknél számos jó gyakorlat bizonyítja” – vélik az MKB és a Takarékbank szakértői.
Azt ugyanakkor biztatónak tartják, hogy a Közös Stratégiai Tervvel kapcsolatos tárgyalások az Európai Bizottság és a magyar kormány között az eredeti menetrendnek megfelelően haladnak. „Hiszen mind a gazdák, mind az intézményrendszer, mind a finanszírozó bankok közös érdeke, hogy kellő időben megismerhessék a jövő évben induló új támogatási rendszer legfontosabb elemeit.”
