A világ tetején annyira oxigénszegény a levegő, hogy a test még akkor is elkezd szétbomlani, ha a hegymászó a csúcstámadás előtt megtette a szükséges akklimatizációs köröket. A mostani mászószezon pedig garantálja a tragédiákat, hiszen a jó idő miatt annyian torlódnak fel a csúcs közelében, hogy órákig kell sorban állni, mire az ember feljut az Everest tetejére. És ami a testünkkel történik, amíg azon a helyen várakozunk, ahol szó szerint minden másodperc számít, az egészen horrorisztikus.