Ha ellentmondást tapasztalunk, vagyis például örömet érzünk egy szeretett lény szomorúsága láttán, vagy egy ellenszenves ember öröme bennünk is örömet ébreszt, akkor egyensúlytalanság áll elő a lélekben, amely arra hajtja a személyt, hogy az egyensúlytalanságot kiküszöbölve helyreállítsa a megbillent egyensúlyt. Az egyensúlyelméletek szerint az ember egyensúlyra törekszik a külső és belső tényezők között, és az egyensúly hiánya jelenti a motivációt. Ezt a kibillent egyensúlyi helyzetet ki lehet használni mások befolyásolására, cselekvésének irányítására.