Ha a fiam megígéri, hogy nem folytatja az éppen aktuális idegesítő tevékenységét (pl. veri a testvérét), vagy megígéri, hogy egy percen belül hozzálát a házi feladathoz, akkor elsőre elhiszem neki. Természetesen nem az szokott történni, amit ígér, hanem folytatja az idegesítő tevékenységet/nem lát hozzá a házihoz. Másodjára már kevésbé hiszek neki, nyolcadjára pedig már akárhogy fogadkozik, nem érdekel, hogy mit ígér, végképp nem hiszem el, hogy betartja amit mond - amíg nem látom. Valahogy így járt a magyar állam is a forintpiaccal.